2018. április 26., csütörtök

Élményeim a MAGYARSÁG EREDETE írása közben



Az utóbbi másfél évben feltűnő látszólagos eltűnésemnek nagyon is nyomós oka volt. Elkezdtem dolgozni életem értelmén... Világhálós ismerőseim közül néhányan ismerik nemzetünkkel, a magyarsággal kapcsolatos elkötelezettségemet, még ennél is kevesebben tudják azonban, hogy mekkora munkát végeztem ezzel kapcsolatban. 2016 Karácsonyát követően elkezdtem dolgozni egy elég nagyszabású "dolgozaton", melynek témája - nagy meglepetésre - a magyarság eredete. Mintegy 10 évnyi kutatómunka, majd egy másfél évnyi megfeszített szerkesztési munka után büszkén jelentem, hogy egész komoly eredményeket értem el, értünk el segítőimmel. 


A magyarság eredete témája a feldolgozási munka során egyre terjedelmesebbé és terjedelmesebbé vált, és még ma sem látni a végét. Ebből eredően egyre inkább az az érzésem támadt már ott a munka elején is, hogy mindez már jócskán kinövi a saját blogom kereteit. Meg amúgy is egy kicsit már elhasználódott, teleszemetelődött, leharcolt a meseszoba blog, sok-sok "karmikus" múlttal. :) SZN barátom írta nagyon találóan, hogy: "a blogodnak is volt egyfajta evolúciója. Kezdődött egyfajta mellérendeléshez hasonló állapottal (aranykor), ami a látogatottság növekedésével átfordult egy másik, szabályokhoz kötött, pofozkodós, de mégis rend(iség)- szerű állapotba (ezüstkor), majd ez is feloldódott, és jött a mostani démon-kratikus "látszólag mindent szabad" posványos állapot (vaskor). És akkor kezdődik az újra teremtés..."
Ezen kívül kezdett fejfájást okozni, hogy:
- hogy fogom elhelyezni ezt a sok témát, aloldalt?
- hogy fogom tudni állandóan elől tartani?
- hogy lehetne megoldani a várhatóan folyamatosan frissülő témákat?
- hogyan kerüljem el a sok szemetelést... stb., 
  Ennek a sok kérdésnek egyetlen megoldása lett: új blog! Úgy döntöttem, hogy egy teljesen új weboldalt nyitok ennek a témának, tiszta lappal! Létrejött tehát egy új honlap, rajta temérdek információval, forrással, összefüggéssel, és saját gondolatokkal a magyarság eredetével kapcsolatban. Itt elérhető:

http://magyarokeredete.blogspot.hu/

Nagyon fontos leszögezni, hogy a szerkesztési munka jelenleg is tart, és még nagyon sok van hátra. De már így is vannak kézzelfogható eredmények, van értelme böngészni. Természetesen a szerkesztés alatt lévő aloldalakat még csak óvatosan szabad olvasgatni.... 

A "MAGYARSÁG EREDETE" tanulmány elkészítése, nyugodtan állíthatom, életem fő műve. Több évnyi előzetes gyűjtögető, kutató munka gyümölcseként, 2017 első 3 hónapja alatt sikerült összeállítanom, megírnom és szerkesztenem életem legfontosabb "blogbejegyzésének" vázát, ami - talán nem meglepő módon - rendkívül leszívott testileg/agyilag, ugyanakkor rendkívüli módon fel is töltött más módon, lelki síkon. Erről az első három hónapos utazásról írom le most élményeimet, amelyek között voltak jócskán nem mindennapi tapasztalatok is. Ma, 2018 tavaszán már jóval előrébb tartok a feldolgozásban, de az az első három nagyon kemény hónap megér néhány sort:

Kezdjük azzal, hogy 2016 Karácsony után egyszer csak belém hasított (szó szerint!) az érzés, hogy valamit tennem kell azzal a 8 DVD-nyi (!) dokumentummal, amit összegyűjtöttem az emberiség, és legfőképp a magyarság történelmével kapcsolatban. Szabályosan szétfeszített az érzés, hogy nekem ezzel még dolgom van, hiába írtam már le korábban többször is, hogy én befejezettnek nyílvánítom a magyarsággal kapcsolatos kutatásaimat, tudom, amit tudok, és kész, nem érdekel mások mit gondolnak erről... ennek ellenére mégsem hagyott nyugodni a dolog, nyomás alá kerültem, hogy ezt így nem hagyhatom abba, szükség van egy megfelelő összefoglalóra. Régebben már elkezdtem összeírni ezt, a magyarság általam vélt történetéről, de persze az még csak egy nagyon vázlatos, kezdetleges és sok hibát tartalmazó változat volt, néhány oldal csupán. Ehhez képest a mostani mű, wordbe kimásolt tartalmát tekintve megközelíti az 1500 A/4-es oldalt... Jó, ennek nagy része mások által íródott, de akkor is úgy tűnik, rám várt a feladat, hogy ezeket megtaláljam, kimásoljam/begépeljem, egy szóval összeszerkesszem egy egységes tanulmánnyá (mivel eddig ezt még senki nem tette meg, vagyis aki megpróbálta mindnek beletört a bicskája...).

...és akkor elkezdtem...
Elkezdtem hát a munkát, először nyílván azokból az anyagokból dolgozva, melyek rendelkezésemre állnak - külön kiemelve Bunyevácz Zsuzsa és Cser Ferenc/Darai Lajos szerzőpáros munkásságát. Ezek voltak a kályha, ezekből kezdtem felépíteni a művet, illetve sok egyéb magyarságkutató szakember és nem szakember, de lelkes "amatőr" munkáiból. Később persze fokozatosan bővült az irodalmi háttéranyag, leginkább szellemi segítőmnek, SZN barátomnak köszönhetően. Ő volt aki felhívta a figyelmemet még szinte az elején, hogy amit eddig összeraktam, az jó és erős anyag, de hiányzik belőle a szellemiség, a lélek, a magyarság mitikus múltja, a szakralitás, stb.... enélkül pedig az egész csak egy materialista érvhalmaz, lelkiség nélkül. 

... és jöttek a nehézségek...
A rendelkezésre álló irodalmi anyag tehát egyre csak bővült, a tanulmány egyre csak terjedelmesebb lett, aminek hatására folyamatosan éreztem, hogy kezd szétcsúszni a dolog a kezeim közül. Mint oly sok magyarság eredetét feltárni szándékozó kutató, én is szembesültem a rendelkezésre álló irodalom elképesztő kiterjedésével, és tartalmi összeegyeztethetetlenségével. Állandósult bennem az érzés, hogy ott állok a végtelen mély kút peremén, látom, hogy mennyi minden van még ebben a végtelen üregben, nem látni a végét, az alját, és én mindjárt beleesek! Mondjuk már az elején tudtam, hogy ez lesz, ... de erősen összpontosítanom kellett, hogy mindig a NAGY KÉPRE figyeljek, s ne vesszek el a részletekben. Hihetetlen összefüggésekre bukkantam egyébként, elképesztő, hogy ez a sok anyag ott hevert a számítógépemen évekig, és én - mivel nem olvastam mindent akkor még el, csak lementegettem - nem is sejtettem, hogy mekkora tudás van a birtokomban. Ez komoly próbatétel volt, amit úgy tudtam legtöbbször leküzdeni, hogy nem akartam egyszerre átlátni az egészet. Általában szeretek átfogóan, globálisan gondolkodni, rendszerbe helyezni dolgokat, de itt ez most sokszor hátrányomra vált, ugyanis ekkora mennyiségű adatot képtelenség egyik napról a másikra rendszerezni, és átlátni. 

... és jöttek az álmatlan éjszakák...
Talán mondanom sem kell, hogy egy ekkora volumenű munkásság mivel jár, több mint 1500 oldal összeírása, egy része saját kútfőből... Általában a szellemi fáradságot sokkal nehezebb kipihenni, mint a fizikait. Ez így volt nálam is, ahogy mentem befelé a munka sűrűjébe, ahogy egyre jobban elnyelt a rengeteg, egyre kevésbé voltak pihentetők az éjszakák. Minden este, lefekvés előtt az aznapi témák jártak a fejemben, keresztül-kasul, folyamatosan ismétlődtek az aznap többször leírt szavak a fejemben: először: "Subalyuk, Subalyuk, Subalyuk", majd következő éjjel: "gravetti, gravetti, gravetti..." másnap: "a finn ág, a finn ág, a finn ág...", harmadnap: Semino, Semimo, Semino, EU19, EU19, EU19.... negyednap régészek nevei elalvás előtt órákig: Gimbutas, Gáboriné, Gimbutas, Gáboriné, Gordon Childe.... és így tovább heteken keresztül. Volt olyan hét, amikor mindezt megfejelte kislányom éjjeli akciói is. Mintha csak az én fáradságom kivetülése megjelent volna a környezetemben is... Alighogy elaludtam úgy éjjel 1-2 óra között, ezután nem sokkal, általában 3-4 óra tájban áttotyogott a drága, mert valami baja volt. Na persze innentől lőttek az alvásnak, mert vagy én mentem át az ő gyerekágyába aludni, vagy ő feküdt be mellém, de az megint minden volt csak nem alvás... Olyan szinten elfáradtam néhány hét leforgása alatt, hogy elkezdtek komoly egészségi problémáim lenni. Volt, hogy órákig úgy tudtam csak fennmaradni és gépelni, gépelni, gépelni, hogy az egyik szemem csukva volt, addig a másik pihent, majd egy óra múlva váltás, csere, és így tovább a másik szememmel újabb óra...Többször volt, hogy feladom...

...és kezdtek rám furcsán nézni...
A családom tulajdonképpen nem látott hónapokig. Vagyis amit látott belőlem, az egy torzonborz, borostás, morgó valami, amihez ha odajöttek, akkor vagy durván elhajtotta őket, vagy kért valamit inni vagy enni. Volt olyan hétvége, hogy tulajdonképpen nem keltem fel a gép elől szombat reggeltől vasárnap estig, épp csak a legszükségesebb dolgok miatt. A munkahelyen is egyre furcsábban néztek rám, nem értették miért vagyok ennyire fáradt és nyúzott. Természetesen nem mondhattam el min dolgozom éjjel-nappal. Fel akarom adni.

... de miért éppen én...?
Ez a kérdés számtalanszor felmerült bennem. Miért éppen nekem kell ezt összeraknom? Már a munka elején éreztem, hogy nem véletlenül csinálom mindezt. Feladatot, elhívást kaptam, amit teljesítenem kell. No de mi végre? Miért éppen én? Talán azért, mert mérnöki fejjel gondolkodva nekem van meg a képességem, hogy a magaslóról beszélő akadémikus tudósközösség helyett megtegyem, amit nekik kellett volna? Hogy mérnöki módon kielemezzem a rendelkezésre álló adatokat, s a történészek helyett felállítsak egy helyes időrendet? S hogy a programozók helyett elkészítsek egy animációt a Kárpát-medencei magyar folytonosságról, amit még senki nem csinált meg ezelőtt?  S hogy a nemzeti papság nélkül leírjam mit jelent a magyar lélekminőség és hitvilág? S hogy majd végül az írók helyett megírjam mindezt? Miért nekem kell ezt megírni? Nincs valaki más...? Nekem kell továbbvinnem amibe mások belefáradtak, beletört a bicskájuk? De én ehhez kevés vagyok... Feladom...most már tényleg...

A többszöri "feladom" hullámoknál mindig valami apróság vitt tovább. Valami, amit felfedeztem aznap, valami összefüggés...egy élmény...  egyik könyv és egy másik könyv teljesen eltérő mivoltának ellenére egy jelentős párhuzam közöttük... és ezután...

... jöttek a megfigyelések...
Nagyon érdekes megfigyeléseket tettem útközben. Mióta ismét elkezdtem foglalkozni a magyarság témával, kicsit másképp nézek az emberekre körülöttem. Tudom magamról, hogy én (is) meglehetősen "mizantróp", embergyűlölő vagyok, de mióta a kutatásaimból tudom is, és nem csak érzem, hogy a magyar ember alapvetően mellérendelő szemléletű, azóta sokkal barátibban, elnézőbben nézek az embertársaimra. Még akkor is, ha sejtem, hogy egy részük nem igazi magyar gyökerekkel rendelkezik, s talán csak néhány nemzedék óta "magyar". Valamiért egy ilyen jobb irányba terel engem is ez a munkálkodás... Szóval éreztem, hogy egyszerre ismét tanulok és tanítok is egyben, tök jó! Bármi is lesz ennek a munkának a "hatása" vagy eredménye, nekem már AZ IS önmagában nagy eredmény volt hogy foglalkozhattam vele, mert megváltoztatott...

... és jöttek az érdekes párhuzamok...
Mióta elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, egy idő után észrevettem jelentős párhuzamokat a saját életem és a dolgozat témája között. Ugyan figyelmeztettek előre, hogy a történelemkutatás egy meglehetősen szubjektív élmény, de mégis a saját bőrömön tapasztaltam meg ennek valóságát. Néhány példa: 
 - Amikor elkezdtem foglalkozni az animáció készítéssel, elkezdtem tanulni hogy mit is jelentenek az ilyen szakszavak, mint pl. "frame" - na szóval ekkor, másnap Nyuszi blogján megjelent a Frame c. cikk... 
- Kb. egy hónapja foglalkoztam a jégkorszak témájával, mind a tanulmányban, mind az animációban... tényleg elég sokat kutakodtam, grafikonokat bújtam, wikipédiát olvasgattam, stb. - és egyszer csak belém nyílalt a felismerés: mi is zajlik körülöttem? Jégkorszak banyeg! :) Pont egy hónapja kőkemény tél van! 
- Miután igen sokat foglalkoztam ősember leletek, telephelyek tanulmányozásával észrevettem, hogy a kutya az udvaron szabályszerűen egy igazi ősember, vagyis hát egy őskutya telephelyet rendezett be! Komolyan, ilyet máskor nem csinált, de most minden szír-szart megtalált a kertben (papucs, cserép, bot, papírkarton darab, műanyag játékok, stb., stb., ) és mindet odahordta az udvar egy bizonyos jól szem előtt lévő részére... ami egy idő után tényleg úgy nézett ki, mint valami ősemberek táborhelye...
- Egyik nap elértem az özönvíz korszakához az animációban... majd kinézek az ablakon, ésdöbbenek mi van körülöttem? Ónos eső, az egész országban, egész nap!  Özönvíz...
- Kb. ezutáni hétvégére elérem a felmelegedés időszakát, erre mit látok az időjósnál: 9 fok lesz! Igazi tavaszi idő!
- Egy nap elmélyülten olvasgattam a szabírok történetét, akiket különböző néven illet a történelem, sapir, szabír, subar... stb. szóval szabi így, szabi úgy, amikoris egyszer csak megszólalt a telefonom emlékeztetője ezzel a szóval: "szabi" - figyelmeztetve, hogy szabit kell kivegyek...
...és még sok ilyen apró cseprő ügy. Nagyon érdekes, ezekből a dolgokból tudtam/éreztem, hogy egyrészt tényleg holografikus ez az egész világ, és a megfigyelt nem független a megfigyelőtől... másrészt mindez jelzi, hogy úton járok, és azt teszem, amit tennem kell, amire hívatva vagyok most. Legalábbis én így értelmezem a jeleket. Mert ezek minden bizonnyal azok... 
De még mindig nem láttam tisztán miért is csinálom ezt az egészet. És akkor kijöttem végre a Subalyukból...

...és akkor jött Az Élmény...
... ami meghatározója lett az összes további munkavégzésemnek. Az elhívatás mutatkozott meg, ami megerősített, hogy mit is csinálok. Egyik este volt ez a nagyon különleges élményem. Lefekvéskor, szokás szerint még agyaltam a dolgokon, formálgattam az aznapi mondatokat... és ekkor láttam magam előtt a magyarság idővonalát, ami fentről - a régmúltból - ereszkedett lefelé - a jelen felé - rajta a különböző kultúrák és népnevek... és egyszer csak valamiért ez az egész kép megfordult a fejemben, fejjel lefelé, tótágast állt, és azt "harsogta" a kép: MINDEZ ÉN VAGYOK! Nem én, ez a múlandó egó, hanem az a magyar lélekminőség, amelyik itt munkálkodik ezen a bolygón ki tudja mióta... Az életfámat láttam! A saját gyökereimtől kezdve a mostani életemig egyben! Az addig objektívként megélt tanulmány-körút átváltott teljes mértékű szubjektív, saját élménnyé! De vajon mit jelenthet? Nem tudom jól elmagyarázni, de olyan szinten feloldódott pillanat volt, amikor nem is aludtam, de nem is voltam már 100%-osan ébren, egy ilyen köztes lebegő állapot volt, olyan nagyon nyugodt, "minden rendben van" pillanat, tán egy percig is... Nagyon jó érzés volt. De persze leírhatatlan... 
Később volt még egy érdekes élmény. Egyik nap nagyon összesűrűsödtek a dolgok, és biztos megint fáradt is voltam már, talán ezért elkezdtem mindenkire haragudni a környezetemben, sokakat megsértettem, tényleg a szar is büdös volt már, majd ezt megkoronázandó, egy munkahelyi nagyon nem hiányzó esemény miatt teljesen kiborultam, de olyan szinten, hogy szitkozódtam, üvöltöztem, tényleg ki voltam bukva. Másnap, még az előző napi borús hangulat utózöngéjével a lelkemben mentem be a munkahelyre, kinyitottam az ablakot, elmentem inni, és közben jött egy érzés, hogy én, csakis én tehetek a megtörtént eseményekről, a kifakadásaim, a sértegetéseim tükröződéseként jelentek meg a "külvilág" felől a bajok. Ahogy ezen gondolkodva sétáltam vissza a helyemre, észrevettem egy galambot (!) az ablakban. Rám nézett, s elrepült. Ebből tudtam, hogy ideje megbékélnem... 



...és jöttek a segítségek...
A fáradtság és álmatlanság ellenére, a sok lélekerősítő "nehézség" mellett kaptam segítséget is, nem is keveset. 
Egy idő után feltűnt, hogy a munkám zöld utat kapott Teremtésügyileg. Minden - a való életben lévő - határidőim eltolódtak, vagy megszűntek létezni. Kértem és kaptam időt, amennyi csak kellett, megszűnt előttem minden akadály, ami folyamatosan azt éreztette velem, hogy ez most fontosabb mindennél. Pl. volt, hogy egyik nap fel kellett volna menjek Bp-re, egy ajánlatot leadni. Előtte már hetekkel készültem rá, izgultam, hogy ez a dolog most nekem nagyon nem jön jól, szabályszerűen féltem... hogy ha történik velem valami ezen a csúszós úton, akkor hiába volt minden eddigi fáradozás.. komolyan szinte imádkoztam, sőt "fenyegetőztem", hogy "ha azt akarod hogy ezt megírjam, akkor alakítsd úgy, hogy megtehessem! ha nem akarod, akkor nem teszem, s lesz ami lesz..." - aztán egyszer csak úgy alakult (alakította az Élet), hogy mások megoldották helyettem a dolgot, és nem kellett utazzak a -12 fokban, jégbordákon. Ebből azért eléggé levettem, hogy "jó, csináld a dolgod, ezt Én átveszem". .... nem tudom érthető-e...
Aztán... Idegesített, hogy a munkahelyen kevésbé tudok ezzel foglalkozni, nem csak  munkák miatt, hanem a mellettem ülő főnököm állandóan a monitoromat leste, hogy mit csinálok... erre egyszer csak - és most tessék nagyon figyelni! - jött a hír, hogy balesetet szenvedett! Nem vészeset, "csupán" egy síbaleset, térd-repedés, de arra pont elég volt, hogy hetekig otthon kellett maradnia.... Nem én kívántam, de nekem segített, így zavartalanul, amikor volt egy perc szünetem, tudtam haladni a tanulmány szerkesztésével. 
Még egy abszurd érdekesség: kb. 17 évvel ezelőtt indult egy levelező lista, régi és meglévő munkatársaimmal hoztuk létre, azért hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, és informáljuk egymást minden féléről, technikai problémákról, kinek mire van szüksége, stb. ... s amely levlista 7 évvel ezelőtt elhalt, majd teljesen leállt. Majd - ismét valami csoda folytán - nemrég újraéledt a lista, kiderült hogy még mindenkinél működik, be van állítva... és pont jókor, mert egy olyan technikai problémába ütköztem, amit nem tudtam volna megoldani a régi arcok nélkül: rájöttem, hogy a meseszobából az új blogra átmásolt oldalak betűmérete nem jó (túl apró), de mivel a HTML kódot nem lehet csak úgy egy mozdulattal átírni, pontosabban a kódon belül nem lehet egy gombnyomással az összes "small" szót kicserélni, ezért rá kellett döbbenjek, hogy bejegyzésenként több száz, vagy éppen több ezer szót (!) kellene manuálisan kicseréljek... amely szerkesztési probléma egy időre jelentősen lelohasztotta a lelkesedésemet... no de ekkor jött a segítség: életre kelt a régi levlista, és kb. 3 perc alatt jött a megoldás egy régi kollégámtól: másoljam ki az egész html kódot valamilyen szövegszerkesztőbe, amelyben működik a "keresés-csere" funkció, és oálá... kész is, egy mozdulattal az összes "small" szócska törölhetővé/cserélhetővé vált a kód-korpuszban, más csak vissza kellett másolni az eredeti helyére...

Ezeket a dolgokat nem tudom a véletlen számlájára írni... 

...és jöttek a segítők...
No nem ennyire a végén, hanem már az elejétől fogva ott voltak, és segítettek, támogattak, amikor kellett.. Shaula, SZN, Robitsas, Cinegemadár/Manka, SF... nélkületek sokkal szegényebb lenne ez a mű. Köszönöm a segítségeteket! Egyikük gépelt és építően kritizált, másikuk rengeteg irodalommal és észrevétellel segített, harmadikuk az animáció készítésénél nyújtott segédkezet, negyedikük pedig személyesen ismerte az általam megidézett kutatók kb. felét... így tulajdonképpen közvetlen forráskapcsolatból lökte az észrevételeket.. Mindig akkor és ott voltak, amikor éppen szükség volt rájuk, ez sem véletlen, egyengetve volt az út.  


...na és Naddeo poénjai...
Szintén segítségemre voltak a ma már sajnos nem élő Michelangelo Naddeo olasz kutató poénjai, melyek ugyancsak nehéz pillanatokban tudtak felderíteni. Nagyon finom poénokat rejtett el a munkáiban, amikre hihetetlen öröm volt rábukkanni! Az életútjáról nem sokat tudok, de pl. az kiderült számomra, hogy Orbusánszky Borbálát nagyon nem csípi. Ő az a kutató, aki mindenáron mongol hunoknak akar beállítani minket magyarokat, és sokszor belesik abba a hibába, hogy a saját elmélete jobban tetszik, mint az igazság... Na, és vele nagyon sokat csipkelődött Naddeo, még a hívatalos anyagaiban is megjelentek az olyan szövegek, mint pl.:
"Azért, Borbála, mert..."
"Kivéve Borbálát, ő mongol..."
"Az ott nem egy vibrátor..." 

Ezek eléggé bunkó beszólásoknak tűnnek, pláne egy hívatalos tudományos anyagban, de azért nekem okoztak néhány derűs pillanatot, és továbbsegítettek utamon.


...no és egyszer (egyszer....?) jött a padló...
2017 március vége felé volt egy nagyon nehéz hetem. Szó szerint belebetegedtem a feladatba. Iszonyú fejfájás, hányinger, émelygés, hasmenés volt jellemző napokig rám. Az arcom elcsúnyult, a szemem körül táskák, ráncok, elég összetörten néztem ki... akkor tt ki a több száz monitor előtt töltött óra. Ehhez biztos hozzájött még a tavaszi fáradság is, meg az egyéb leterheltség, munkahely, család, házkörüli munkák, stb... de azon a héten éreztem azt, hogy nem megy tovább, nem bírom, ennyi volt, képtelen vagyok tovább rendszerezni, feldolgozni a munkát. Minél többet összepakolok, annál mélyebb és táguló a még hátralévő anyag. Addigra már feldolgoztam nagyjából Bunyevácz, Cser-Darai, Mesterházy, Naddeo, stb. anyagát, és belekezdtem Bíró József, Badiny, Magyar Adorján (ez eszméletlen..), stb. anyagába, és úgy éreztem elvesztem... és hogy továbbmenjek kellene valami útjelző... és még mennyi munka van hátra, csak ha néztem az ajánlott irodalom listát... és még a kollégám nem is adta ide az 50 Gb-nyi anyagát (könyvek, előadások, stb.)...  kiégtem, kész vagyok - gondoltam.. De miafaszt képzeltem, 150 év irodalmát
150.000 év történéseiről "összeollózni", rendszerbe tenni talán két napos munka?
És ekkor jött ismét egy váratlan segítség, egy támogatás: nem tudni hogyan, de megtalálta az addig még nem publikus oldalt az egyik általam nagyra becsült kutató, akinek munkájából számtalanszor idéztem én is. Ő bíztatott a folytatásra, akaratlanul/tudatlanul is egy olyan időszakban, amikor úgy éreztem szakadék szélére került a "projekt". Gondolom "puszta véletlenségből" megtalálta az oldalamat az a Darai Lajos, akinek a műveiből rengeteget merítettem, idéztem, és tanultam. Nagyon komoly figura, egy rakás dolgot helyre tett a fejemben. Élvezzük magasröptű vitáinkat, tényleg kezd kialakulni egy jó munkakapcsolat! :) És ráadásul személyesen ismeri szinte az összes „alternatív” magyarságkutatót, akiknek a művéből dolgozom.. szóval ennyit a véletlenekről. Nagyon sok anyagot küldött, amikből sokat tudok meríteni, látszik, hogy komolyan veszi a tanításomat (amivel ő is tanul), és nagyon bíztat hogy folytassam a munkát, mert látja hogy van hozzá tehetségem, alkalmasnak tart erre a kutatói feladatra. Olyan rendszerszemléletet tud adni ebben a dologban, amit szerintem mástól nem kaphatnák meg, akármennyire sok alternatív magyarság könyvet olvasnék is el..
 
A teremtői gondoskodás, finom terelgetés egy újabb példája mutatta meg az utat, hogy bizony ezzel a munkával engem bíztak meg, így folytatnom kell... 




Eddig a 2017-es éveleji élményeim. Tavasz végétől kezdve azonban olyan szinten elragadtak az élet más területei és nehézségei (talán majd egyszer leírom), hogy szinte alig jutott időm az új honlap szerkesztésére. Meg kellett várni újfent a telet, amikor visszahúzódtak az élet pörgősebb jellemzői, és ismét erre a munkára lehetett összpontosítani.

Most, 2018 tavaszán ott tartok, hogy már nyíltan vállalom az eddigi munkásságomat. Mert ugyan nem teljeskörű még a feldolgozás (hajaj... de messze van még az!), ám mégis jócskán van miről beszélni már, kialakult egy nagyon jól körvonalazódott kép, vagy vázlat, ami vitaképes bárhol. Nem tudatosan csináltam, de utólag vettem észre, hogy az anyag sorrendje követ egyfajta ívet, a nagyon racionális, anyagi, tudományos elemzésekkel indultam, ami szépen lassan átmegy a végére a szellemi irányokba, tehát úgy érzem jó a sorrend, először megismerjük az anyagi világi eseményeket, hogy mik a lenyomatok, aztán fokozatosan megismerjük az okokat, a szellemi tartományokból.

Szerencsére sokszor kaptam építő kritikákat is segítőimtől, és bizony az ember amikor elmerül a saját kutatási projektjében, akkor időnként jól jön egy külső megfigyelő a más jellegű nézőpontjával. És tökre igaz az is, hogy valószínűleg soha nem fogjuk teljeskörűen feltárni a múltat, mert rengeteg a kitalációkkal helyettesítendő történelmi rés. Ettől függetlenül egyre pontosabbak és pontosabbak az összefoglalások (már ha nem éppen elhallgatni vagy hazudni akarnak), egyre több az adat, és ami még jelentősebb, hogy ma már néhányan komoly összesített módszertan alapján dolgoznak (bevonva minden idesorolható társtudomány eredményeit, genetika, régészet, történészek, nyelvészet, stbl.) ezért egyre közelítünk valami elfogadható, hiteles történethez. (persze jogos, így tartották 200 éve is, 1000 éve is, és így fogják 5000 év múlva is.).


És hát igen, az Író, szereplők, olvasó hármasság (Teremtő, teremtmények, történet) is sokszor lebeg a szemem előtt, de nyílván amikor elmélyedek egy szakmai részben, "bezoomolok", akkor ott nincs lehetőség a magasabb nézőpont becsatornázására. Erre csak később van mód, amikor már minden adatolás a helyére került (legalábbis ami rendelkezésre áll), és akkor azok fényében egy jó összefoglalóba már belehelyezhetők a szellemileg teljesebb nézőpontok. Nem titkolom, célom ez a végére majd, de most még a pöcskemény feldolgozási munka folyik! :) Amit viszont csak ilyen bezoomolós módon, egy adott területet baromi részletgazdagon, „mikroszkóppal” felfedezve lehet csinálni. Bár a magasabb nézőpontot a mindezeket megfigyelő és felfedező tudat szintje határozza meg (pontosabban ennek beengedését és az erre való nyitottságot), és nem a rendelkezésre álló adatok vagy az ezekből összefont egységesebb kép önmagában. Mert a jelentést akkor is én, pontosabban az olvasó társítja hozzá.

Aki belenéz az oldalba, majd látni fogja, (pláne ha egyszer teljesen elkészül), hogy mennyire nem csak a Duna egy kiragadott szakaszáról szól már ez a történetfolyam, amit feldolgoztam és amit próbálok valamilyen érthető formában közölni, és amely Eurázsiai (sőt Földi!) történetben nekünk magyaroknak milyen szerves és fontos szerepünk van. No de ez még messze van, sok a meló addig.
És igazuk van azoknak is, akik magára a teljes történelmi feltárás lehetetlenségére vonatkozóan fogalmaztak meg kérdéseket, kételyeket. Hiszen 30-60 évvel ezelőtti múltat és történéseket is meghamisítanak, elhazudnak, stb., ugyan mire jöhetünk rá évezredekkel visszamenőleg? Vagy egyáltalán van-e értelme rájönni? Szóval rendben, fogadjuk el, hogy a magyarságnak kiemelkedő és fontos szerepe volt egész Eurázsia, sőt a Föld történetében is…és igen?  Ettől mi változna a jelenben? Az emberek nagy része hirtelen megvilágosodna, összefogna és hatalmas tudati ugrást érne el, csak mert valamiféle „történelmileg is megtámogatható kiválasztottság tudatot” kapna kívülről? Büszke lenne arra, hogy magyar? Ilyenek most is vannak, tele van velük a net, borzalmas helyesírással ellenben jó nagyra fújt egóval... Egyszerűen nehéz elhinni, hogy ettől minőségi változás történne, mert az mindig belül, és kőkemény egyéni melóval érhető el és amikor ez az egyéni fejlődés,változás ér el egy bizonyos szintet (mennyiségileg is), na az tud megmutatkozni egyfajta külső/tömegesebb változásban is. Ez olyan, mint az erdő. Az abból alakul ki, hogy sok-sok kis különálló fa nagyra nő, és lassan erdő lesz belőle, nem pedig a szúrós, elvadult cserjés „tudja meg hirtelen”, hogy „ő” valójában ősi, bölcs bükk vagy tölgy, és hirtelen azzá is nő...

Nos, hogy hol lehet mindennek valamiféle eredménye, hogy hol lehet ezáltal minőségi változást elérni, én abban látom, hogy ha majd egyszer sokan megtudják amit kikutattunk páran, akkor talán az emberek közötti viszony változik meg. Nem az egók nőnek tovább, hanem az egó és egó közötti viszony módosul. Tehát nem a bozót fogja magát bükknek képzelni, hanem a bozótok rájönnek, hogy a mesterséges kerítések amiket húztak köréjük, valójában nem léteznek, és nem tudnak örökké elválasztani egymástól.

Mondok néhány példát: 
Az ukránok genetikailag az egyik legközelebbi rokonaink. Ennek oka a jégkorszak végi gravetti áramlás, valamint az újkőkori kiáramlás a Kárpát-medencéből észak-keletre, létrehozva a Kukutyini műveltséget. A mai Ukrajna területtel tehát nagyon ősi genetikai kapcsolatunk van, mely máig fennmaradt. A magyar lakosság egy jó része a bizonyos "kelet-balti" embertípus anatómiailag, ilyenek az ukránok és lengyelek többsége is. Egy szó mint száz, nagyon erős rokoni kapcsolatunk van nem csak a Kárpátaljaiakkal, hanem szinte egész Kelet-Európával. Ha ez az információ széles körben elterjedne és eljutna minden élő emberhez innentől a Volgáig, talán egész másképp alakulna ennek a területnek a történelme a továbbiakban. Talán megszűnne a mesterséges ukrán sovinizmus, mert az emberek elkergetnék ezt a hamis ideológiát. (érdemes megnézni például ezt a videót, annyira jellemző, hogy van egy gúnyhatáron túl született magyar lány, aki sikeres, egész Kelet-Európa megőrül érte, erre mi történik? Egy ukrán tehetségkutató műsorban magyarul kezd el énekelni mert a műsor előtt változás történt, és nem tudta hirtelen megtanulni az új orosz szöveget, erre ezek a nyavalyások szándékosan és direkt akkor kommentálják a műsort amikor énekel...csakhogy ne hallják a tömegek a magyar nyelvet... ez a buta sovinizmus egyik kiváló példája... és ez azért dühítő számomra, mert közben meg tudom, hogy milyen közeli rokonaink ezek a megvezetett népek, a ki tudja honnan jött vezető rétegük által)

Szóval talán az emberek idővel rájönnek, hogy népeket nem lehet azonosítani aktuális vezérrétegükkel. Mint ahogy minket sem lehet - vagy legalábbis nem szabadna - azonosítani a cigány Kiskanászék elitjével.

Másik hasonló példa, még meghökkentőbb: a belgákkal is szoros genetikai kapcsolatunk van, ez pedig az újkőkori vonaldíszeseink nyugati kisugárzásával, később pedig a szinte teljes Európát lefedő közös műveltségű kelta korral lehet összefüggésben. Ha ezt az információt minden élő és gondolkodó ember megtudná innentől Brüsszelig, akkor talán nehezebben lehetne beadni a magyaroknak az "állítsuk meg Brüsszelt" szöveget. Amivel alapvetően én egyetértek, mármint, hogy ne több ezer kilométerről pofázzanak bele a dolgainkba, de ismét és újfent: nem szabad egy népet a vezetőiről azonosítani. Utálhatjuk és kritizálhatjuk a brüsszeli vízfejet, de ettől még nem kellene utálnunk az őslakos belgákat, akik szintén rokonaink. Remélem érthető mit akarok mondani? :)

Persze egy bizonyos szempontból mindenki a rokonunk, de vannak nagyon közeliek, akikkel szándékosan rossz viszonyt szítanak a fejünk felett uralkodók jó ideje már... No, talán ezen változtathatna ha ezek az alapinformációk eljutnának szélesebb körhöz. (egy jó hazai példa most ez a tüntetéssorozat: jobbikos vonul együtt a DK-sal, hát mi ez ha nem a pártokon való felülemelkedés egyik első lépcsőfoka?? - és ugyanez remélhetőleg kiterjeszthető lesz Európa-szerte is egyszer, ha elérjük a szándékos megosztottság meghaladását, mi, fehér emberek. És talán egyszer eljutunk egész bolygószinten erre, és onnantól már csak a csillagok a határ, de mi gátolna meg minket abban, hogy az E.T.-kel is jóban legyünk?? :))

A genetika kialakulása jóval régebbi történet, mint a "franciák" és "németek" megjelenése, ez utóbbiak csupán felülrétegződések, rárakódások az ősibb alaprétegekre, melyekkel rokonságban vagyunk (mert többnyire Kárpát-medencei eredetűek). Meg egyáltalán mit jelent az hogy francia? Frankok? Nem ők alkotják egyedül a franciákat, hiszen ott voltak előttük a gallok. A gallok meg kelták. A kelták meg keletiek, tehát szkíták. A szkíták meg sumér gyökerű magyarok. :)) Szóval többrétegű, és többágú itt minden Eurázsiai nép története (és nyílván a többieké is, kivéve az ausztrál őslakosokat, de már ők is kezdenek felülrétegződni), mely többrétegű történetben a Kárpát-medenceieknek jelentős központi szerep jutott. Ha ezt megérti mindenki, talán nem fognak annyira utálni minket, mert ez a magyar-utálat is alaptalan, felülről irányított megtévesztés (a sajtó és a politikusok által).

Egyébként ha kicsit megkapargatjuk akár csak az európai országok jelenlegi vezető rétegét, azt látjuk, hogy alig van közöttük őshonos etnikumú ember. Többnyire zsidó vezetők irányítják ezeket az országokat, meg az EU-t is, így nem véletlen ez az eszméletlen megosztottság. Ez a zsidó elittől ered, vagy ha nem is általánosan tőlük, akkor attól a szellemiségtől, mely őket is vezérli. Végletekig megosztott a földi emberiség, minden szempontból: rassz, etnikum, vallás, politikai nézet, társadalmi helyzet, stb.., és ez nem az alapvető emberi jellemből fakad, hanem sok idejű programozás következménye. Mert ne mondja már nekem senki, hogy az egyik falu lakója egyébként vérremenően gyűlölné a másik falu lakóját csak mert történetesen valaki közéjük húzta az orosz-ukrán határt valamikor? Nem, ez a megosztottság a vezérréteg tevékenységéből fakad, és ha már ott tartunk, hogy szeretnénk egy jobb világot, akkor először ezektől kellene megszabadulni valahogy. 

Szerintem nem véletlenül kutatom, sőt révedek a magyarság, illetve az emberiség múltjába, mert valahol belül érzem, hogy - bár nem lehetek biztos benne, de mégis tisztán érzem, hogy - a régi korok emberei sokkal inkább olyan világban éltek, amiről sokan beszélünk itt, amire sokan vágyunk (érezzük, hogy ez volt valaha, de már elveszett...).
Lehet, hogy az újkőkorban egy Alföldi faluban nem tudták meg azonnal, ha Japánban összedőlt egy ház az áradás miatt, vagy hogy Dél-Amerikában új törzsfőnököt választottak, viszont ezek nélkül is talán teljesebb életet éltek mint mi, akik ugyan azonnal megtudjuk ha Japánban összedőlt egy ház az áradás miatt, vagy hogy Amerikában új elnököt választottak, de mégsem érünk tulajdonképpen semmit sem ezekkel a plusznak tűnő információkkal, miközben egyébként agyonnyom a bürokratikus idiotizmus ebben az álságos állatvilágban.
A régi idők emberei, társadalmai, életvitelük a homályba vész, mégis minden porcikában érzem amikor nézegetek egy valaha nagyon gyönyörű váza fennmaradt töredékét, hogy micsoda szellemiség és odaadás alkotta meg ezt a tárgyat, türelemmel és magas szintű tudással. Ebből meg az következik, hogy valószínűleg nem kellett aggódnia az alkotónak a sárga csekkek, a következő választás, vagy a másnapi meeting miatt. Arra volt idejük, amire kellett, magára az életre. Nekünk lassan minden szarra jut idő, csak éppen élni, megélni nem. Biztos rengeteget kellett dolgozzanak a földeken, az állatokkal, vagy éppen a túlélésért a környezet viszontagságai alatt, ám sokkal inkább csinálnám én is ugyanezt, mintsem fél napig exceltáblát töltögetek...
Ezért is mélyedek el én a múlt kutatásában, mert keresem a titkot, vagyis sokkal inkább én is úgy szeretnék élni, mint ahogy az ő életüket sejtem... igen a nehézségeikkel együtt, de mégis sokkal inkább természetközelien, életszerűbben.
Legfőbb vágyam egyszer kilépni ebből a mókuskerékből, ebből a kamrából, és onnantól csak ide-oda, előre-hátra utazgatni térben és időben, bepillantani minden egyes korba, amibe csak szeretnék, de lehetőleg úgy, hogy ne sérüljek meg, szabadon mozoghassak ki-be. :) Lehet csalódnék néhány dologban, de legalábbis MEGISMERNÉM A TELJES TÖRTÉNETET! Vagy legalábbis testközelből látnám és élném át azt, amiről most úgy áradozok és vágyakozok.

Tehát ha valakinek felkeltette az érdeklődését az új blog, nyugodtan nézelődhet rajta. No és ha esetleg még kedve is támad besegíteni, hát ne fogja vissza magát senki! :)


2018. április 9., hétfő

A Kiskanász, a 40 rabló, meg a Királynő

24 órája nem térek magamhoz. 
Válogatott jelzők forognak, kavarognak a fejemben folyamatosan, csak néhány példát hadd említsek: idióták... lebutított tömeg... prolik... buta nyuggerek... megtévesztettek... becsapott hülyék... Kádár-népe... Egymondatos, egybites kampány, és bevették?? Kik ezek egyáltalán? Hol vannak? Persze tudom én, nem ők a hibásak. Nap mint nap, három éven át mást se lehetett hallani csak  gyűlöletkampányt. A tévében, a rádióban... "hát akko csak igaz!" mondták faluhelyen. No de hogy senkinek nem volt internetelérése?? Faluhelyen tényleg mindenki ennyire elzárt a valós információk elől? Szóval senki nem érti a környezetemben... Az összes ismerősöm a váltásra szavazott, és az ő ismerőseik is! Vagy csak nem merték bevallani, mert már annyira ciki volt önmaguk számára is narancsbirkának lenni? Hogy lehet, hogy ennyi botrány, intézményesített lopás után még mindig ennyien bizalmat adtak nekik? Hogy lehet, hogy ahol nincs már egyetlen vállalható prominens vezető egyéniség, ahol már mindegyik menekül a sajtó elől, ahol már mindegyik vállalhatatlan figuráról kiderült valami borzalmasan ocsmány tett, még mindig szabadlábon van a 40 rabló? És nem csak szabadon, de toronymagasan megválasztva is! Újra a mentelmi jog mögé bújva... Hogy történhetett mindez...? 
A visszafojtott vörös ködben tipródó düh és a teljes letargia között ingadozok egy napja, enni, aludni nem igazán megy. Ennyire komolyan hittem, hogy itt végre változás lesz. Ettől a két egymásra fektetett lineáris jeltől reméltem, én balga, már megint, hogy majd jobb lesz. Megint csalódtam. És félreismertem a saját nemzetemet is. Ezeknek dolgozzak tovább? Elengedem őket...

Így, ilyen hangulati ingadozások közt folyt ez a nap, aztán szép lassan kezdett ez a történés átformálódni a fejemben, megváltozott a színe, eltűnőben van az éle, és kezdi átvenni a helyét valami megnyugtató érzés. Megpróbálom kifejteni, de mivel épp most történik, ezért elnézést ha nem lesz túl letisztult.

Sokan ismerik a Nyírkai-jóslatot. Figyeljük meg alaposan az alábbi kiragadott idézeteket belőle:

"Még ötvenöt-hatvan!

Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll. Az ő ingével-gatyájával tömik a rést. Messze jutottak a parttól, már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.

A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre. Saját táborából ütnek pártot ellene, mert a Koronázatlan Cár úgy akarja. Paprikajancsiból csinál vezért.

A nemzet tűri - nem látja meg rajta a rángató madzagokat. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. Nyegle és buta. A Kiskanász malmára hajtja a vizet. Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.

Nemes lovag-ősök fehér liliomán tipródik a nemzet. A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik. Ki-ki rántja lefelé a másikat, az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!

Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl. A trónfosztott vörös cár gazdátlanná vált ebei zsibvásáron herdálják el a föld színét, mélyét, a levegőeget, vizeket. Ki koncon van, ki koncra tör. Egymást ugatják bohóc szerepben.

Minden elhamisul. Csak alvilág van, meg Ál-világ, mondja a szavával nem játszó pénzváltó. Lekantározzák az igáslovat, lenyergelik a versenyparipát. Az értelem elvándorol. Még nincs, aki véres kardot hordozna körbe,de érlelődik a vihar…

...

A kertek parlaggá romlanak. Rozsdásodik minden szerszám. A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek.

Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi, magasba szállt, pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre.

Koronát áhít.

Három hamis látnok áltatja, mintha nagy király lelke laknék benne. Sokat igér, de nem tudja szavát tartani. Igér, igér, de adni nem tud, csak elvenni."

***

Nos, valahol itt tartunk most. Hadd mutassam meg, én hogy értelmezem ezt itt fent:
A Szűkszavú Tárnokmestert, Medgyessy Pétert saját pártja megpuccsolja, a Koronázatlan Cár, Putyin a háttérből Paprikajancsiból, Gyurcsányból csinál vezért. A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. Nyegle és buta. A Kiskanász malmára hajtja a vizet. Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket. Ennél tömörebben és átütőbben nehéz lenne bemutatni hogyan történt Orbán, A Kiskanász felemelkedése. Ki-ki rántja lefelé a másikat, az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar! No komment, üde táborból sereghajtó. A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld! "Amíg én vagyok a miniszterelnök, addig itt külföldiek soha, de soha nem fognak földet venni! Ja, elfelejtettem szólni, hogy az EU-s állampolgárokat nem tekintjük külföldinek... ami a többi földet illeti... a haverjaim meg komák, azoknak csak szabad némi földterületet birtokolni, nemigaz?" 
Már majdnem sikerült ezeket elkergetni, elkezdtek nagyon súlyosan visszaesni azok a bizonyos "jónapot kívánok, közvéleményt kutatok" számok, erre mi történik? 

"Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl."

"Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl."

"Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl."

Azt a kettébasztott táltos kurvaistenit! Itt fejet kell hajtani, nincs mese... Ezt ugye nem kell itt fent szájbarágni?? "Ki itt belépsz, nem veheted el a magyarok munkáját!" Ez úgy kellett már a süllyedő hajónak mint egy falat kenyér, illetve egy giga-mentőöv. Sivatag felől szegény migráns, napkelet felől kötvényes migráns. A migráció nélkül a Jaffa-párt ma nem lenne kormányon, ez meggyőződésem.

De folytatódik a jóslás:

"Ki koncon van, ki koncra tör. Egymást ugatják bohóc szerepben."
A kormány és az "ellenzéke". 70/30 arányú visszaosztás-mechanizmus.

"Minden elhamisul. Csak alvilág van, meg Ál-világ...
Az értelem elvándorol."

Kérem szépen, aki az elmúlt években nyomon követte ezt a politikának nevezett színjátékot, pontosan tudja, hogy itt már akkor is hazudtak a főkolomposok amikor kérdeztek. Nem volt olyan hét, amikor ki ne derült volna a Kiskanász valamelyik előjárójáról, hogy hazudott, vagy valamelyik elfoglalt médiumáról, hogy hamis, saját maguk által szerkesztett híreket közölnek (több mint száz megnyert sajtóper csak a "Szebb jövőt" egyesületnek!). Értelmet keresni ebben az álvalóságban hiábavaló próbálkozás volt, és az emberfia már odáig jutott, hogy inkább röhögött egyet a bináris kódokat felolvasó kétfarkú csirkén a "köz"tévén, mintsem komolyan vegyen bármit is, amit a kormány és szennymédiája közöl. 

"Már mindent elkótyavetyéltek."
Magánnyugdíj, trafikok, földek, közbeszerzések, értelme-nincs-stadionok, egészségügy, oktatás, ésatöbbi.

"Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi, magasba szállt, pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre."
Gyurcsánynál nem nehéz népszerűbb lenni...

"Koronát áhít.

Három hamis látnok áltatja (Finkelstein, Habony, Andy Vajna?), mintha nagy király lelke laknék benne. Sokat igér, de nem tudja szavát tartani. Igér, igér, de adni nem tud, csak elvenni."
A Kiskanász már csak ilyen. A Korona fejtetőre állítása a Duna jegén még talán odébb van, de biztos megfordult már a fejében. Ha beköltözik a Várba, tán majd a fején is megfordul néhányszor. Amíg rá nem jön, hogy egy szakrális tárgy nem gyerekjáték!
Menjünk tovább!

"A Kiskanász hegyekből vár segítséget igéretekkel. Csalódnak azok is."
Az Erdélyi magyarok? Itt még nem tartunk, ám csak idő kérdése...

"Forgácsolódik a nemzet."
Ennyire szétszabdalt talán még sosem volt történelme során a magyar. A politika éket vert magyar és magyar közé, idős és fiatal közé, tanár és diák közé. Több százezren kimenekültek ebből a nyomasztó légkörből. Sokan családostul. Fogy a magyar. 

"Ifjak sereglenek a Kiskanászt szavak erejével trónfosztani. Őt bugrisok védelmezik a Kányával szövetségben. Ez vérontáshoz vezethet."
Végül nem lett az internetadós tüntetésből vérontás, de lehetett volna ha elfajul.  

"Eddigre már nagy a romlás. Zsíros föld hátán, szántatlan ugaron nélkülöz a nép. A gazdából napszámos lett, de kevés a lapátolni való.

A Fekete Kányák rendje hatalomra tesz szert és zsarolja a Kiskanászt, aki jót akarna, de rosszul.
Zsarolja egy siheder kori barátja is, aki nagy vagyont harácsolt össze és villogó ruhában futkározik."
Ez a siheder kori, nagy vagyon összaharácsolt haver nem véletlenül a Simicska??

"Sehonnani bitang árulók ínségbe, romlásba döntik a nemzetet.

Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ. Bevezetik a hét tevét, hogy az innen köpködhessen lángot-a bikát nyergelő asszonyra.

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is. A Kost Áldozó két fia tovább marakodik. A tevék magyar hajcsárai Manó bőrét húzzák Krisztus képére, hogy megtévesszék a népet, és aranyra válthassák a félhold csillogását. 
Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat. Kettészakad a nemzet, lángra lobban az Ország. A lángot vér oltja."

Nos, ez a legkeményebb rész, és bizonyára még előttünk van, már ha így lesz. Azért az, hogy kettészakad az ország, már most is látszik. Ennek magyarázata a következő:
Két, egymástól jól elkülöníthető ideológia mentén körvonalazódik a szakadás, ami a bevándorlás téma körül éleződik ki: az egyik irány támogatja a Kost Áldozó Ábrahám tevét nyergelő arab fiát (tehát bevándorláspárti, balos), a másik meg inkább a másik fiát, a zsidókat támogatják (tehát nacionalista, jobbos, Likud-párttestvér). A Kiskanász keresztényként tetszeleg, de korántsem az, ezer szállal kötődik a cionista zsidósághoz.

Nem folytatom tovább a jóslat elemzését, mert még van benne néhány hajmeresztő rész, de a vége azért jó, az felold.
Akár előre megírt program, akár jóslat, a valóságtartalmát vagy hitelességét (lehet-e ilyet egyáltalán egy jövendölésnél?) nem vizsgálva felmerül itt néhány gondolatkísérlet. Vajon most, hogy harmadjára is igen nagy társadalmi felhatalmazást kapott, a Kiskanász megmarad-e az eddigi pályán, vagy végre elindul a változás útján? Marad-e az a minden hájjal megkent maffiafőnök, aki azt mondja amit a tömegek hallani akarnak, de nem azt teszi amit mond.... vagy esetleg eljut oda, hogy rádöbbenjen, ő mint az ország jelenlegi fő szolgálója, végre ne gyerekes, anyagias életszemlélettel dolgozzon és csak ennek éljen a továbbiakban, hanem váljék végre igazi államférfivá? Olyanná, akire sokan várunk régóta, őseink is. Lehetetlen? Talán az, én is küszködök a szavakkal, hogy egyáltalán megformáljam vele kapcsolatban, mert nagyon nehéz megszeretnem... De ki tudja, a Kifűrkészhetetlen bárkiből csinálhat vezért. Amikor a "piti" (jó, lehet akár 1300 milliárd is...) feltételezett lopásai miatt úgy gondolok a Kiskanászra, mint egy megtévedt gyermekre, akkor valamiért nem tudom gyűlölni. Inkább olyan viccessé kezd válni, mint amikor észreveszem a saját gyerekem, hogy "lop" a kamrából, pedig százszor megbeszéltük, hogy ebéd előtt nincs több csoki. Elnézem neki, mert még ezen a szinten van. De vajon túl tud-e lépni a Kiskanász erről a szintről? Lesz-e belőle valódi államférfi, akire felnéznek a nem lebutított magyarok és az európai rokonaink?  

Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem államférfit kellene már várnunk, hanem államnőt ...? Csak ez olyan csúnyán hangzik... legyen álomnő? ... ez meg olyan lejáratott .... legyen inkább királynő? ... ezt meg még nem merném leírni... Mindegy is hogy hívjuk, a lényeg az, hogy reménykedni azért még lehet benne, hogy talán már megszületett, és talán már itt él közöttünk egy ideje, és csak a megfelelő kozmikus alkalomra vár, hogy közbeléphessen.

"A megszeppent maradék UKKÓ-t híjja, BOLDOGASSZONY-t."
 

2017. október 21., szombat

Egy kicsit... Mindenből



Vannak, akik egy bizonyos dologban nagyon jók, valamihez nagyon értenek. Specialisták.
Én másmilyen vagyok. Én sok dologhoz értek... egy kicsit...

Egy kicsit tudok építeni
...házat
...tetőt
...kapcsolatot
...s álmot is ha kell...
Egy kicsit tudok rajzolni
...képregényt
...portrét
...otthont
...s mindent ami tetszik...
Egy kicsit tudok zenélni
...szerezni
...szerkeszteni
...hangszerelni
...s énekelni is ha kell...
Egy kicsit tudok írni
...történetet
...gondolatot
...mesét is ha megadatik
...s verset is ha úgy adódik...
Egy kicsit tudok kertészkedni
...termeszteni
...metszeni
...füvet nyírni
...s bármit, amit kell...
Egy kicsit tudok asztaloskodni
...bútort építeni
...fúrni-faragni
...csiszolni
...s festeni is ha kell...
Egy kicsit értek a programozáshoz
...a weboldalakhoz
...a hardverekhez
...a szoftverekhez 
...s a warezhez is ha kell...
Egy kicsit értek a művészethez
...a filmekhez
...a dalokhoz
...a megfagyott zenéhez
...s az írott szóhoz is ha kell...
Egy kicsit bírok a házimunkával
...a porszívóval
...az ágyakkal
...a szivacsokkal
...s a ruhákkal is ha kell...
Egy kicsit értek a sporthoz
...a vízben
...a labdával
...az ütővel
...s a TV előtt is ha kell...
Egy kicsit értek a játékokhoz
...taktikázni
...lövöldözni
...csatát nyerni
...s pályát is szerkeszteni ha kell...
Egy kicsit tudok vezetni
...autót
...kerékpárt
...csónakot
...s csapatot is ha kell...
Egy kicsit bírom a munkát
...a terhelést
...a nyomást
...a pörgést
...s végkimerülésig is ha kell...
Egy kicsit bírom a társaságot
...a pálinkát
...a pókert
...a poént
...s a kritikát is ha kell...
Egy kicsit tudok kreatívkodni
...kosarat fonni
...rajzolni
...legózni
...s bármit, ami átáramlik rajtam...
Egy kicsit tudok tanulni
...tantárgyat
...nyelveket
...új dolgokat
...s türelmet is ha kell...
Egy kicsit tudok szeretni
...apaként
...férjként
...barátként
...s idegenként is, ha kell...
Egy kicsit mindenből
...értem én
...teszem én
...vagyok én
tán nem is én vagyok mindezen 'én'?
Nem is sorolom tovább, bár
...tudnám még
...bírnám még
...lehetne még
...de ehelyett inkább: 
Köszönöm, hogy mindez lehetek én
...hogy mindez kibomlott bennem
...hogy mindez kisugárzott belőlem
...s hogy mindezt én is végigélhettem
VELED
ÁLTALAD
BENNED




2017. október 13., péntek

Lazuljunk: MAGam adom

"Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér."
***
"Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. ... folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai ... a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mint a felhők vándorlása ... A dolgoknak ne a szerepét és hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát"
***
 
"Üdvözlöm, érintem, nem mutatom,
Nem emlékeztetem, nem kutatom,
Nem zavarom, zavarom, csak figyelem,
Belefeledkezem, vele utazom
...
Neki megadom magam"

Budapest Voices - Magam adom (Quimby) 

2017. augusztus 21., hétfő

Kirándulás a magyar gyökerekkel átszőtt, varázslatos Bükkben

 
Idén tavasszal úgy döntöttünk, hogy a szokásos tóparti semmittevős here-vere helyett inkább egy kirándulós nyaralást szervezünk. És mivel egy ideje komolyabban foglalkozom a magyarság gyökereivel, így adódott az ötlet, hogy látogassuk meg a varázslatos Bükk hegységet. Nem csalódtam, megérintett a hely szelleme, sok mindenre választ kaptam, és nem utolsó sorban rádöbbentem, hogy az emberőseink által épített táj nyomai át meg átszövik a vidéket, őseink keze nyoma számos helyen tetten érhető a Bükkben. Bátran elmesélhetem, hogy egy nagyon jó, kellemesen fárasztó túrázós hét áll mögöttünk, amely során rengeteg tapasztalat tapasztódott rám. Igazából ez a "nyaralás" már júliusban történt, csak most jutottam el odáig, hogy írjak róla néhány sort, hátha valaki még olvassa. 
Figyelem, nem rövid, viszont cserébe egy kis történelemmel átitatott élménybeszámoló következik! 



2017. január 20., péntek

Tilly Heni lemezbemutató koncert!



Kedves Mindenki!

Sok szeretettel ajánlom zenekarunk lemezbemutató koncertjét, mely Budapesten, a Muzikum Klub & Bisztróban lesz 2017. 02.17-én (pénteken), 19:00-tól. Részletek a klipek után!