2016. december 29., csütörtök

Boldog Új Fényhullámot!

Te jó ég, ez egy üzenetbomba! 
(nos... most hogy ismét megszületett a Fény, és minden nappal egyre többet van világosság, érdemes megnéznünk mit is üzennek mostanság a szellemi műhelyekből...)


olvass a sorok közt, tele van üzenettel (beszarás!):

"Az ötlet olyan, mint amikor fényt gyújtunk a sötétségben...
halványan pislákol, miközben átjárja a képzelet energiája.
Tudjuk, hogy benned élnek az ötletek, melyek új utak felé vezetnek...
a megérzések, melyek új stílust, új hullámokat keltenek...
Belőled fakad a fejlődés energiája, mert mást látsz mint mások, máshogy látod mint mások...
Te szabod meg az új stílust, az új hangzást, az új szabályokat
Lépj be egy világba, ahol a te sikered is beragyogja mindannyiunk jövőjét!
Te vagy az ötlet.
Te vagy az energia.
Te vagy a jövő.
Lépj ki a fényre, mi már itt vagyunk."


2016. december 21., szerda

Néma Fénytánc

Avagy "programajánló" ma estére... kínai villogó LED lámpa-sor kirakás helyett...


2016. december 19., hétfő

Fa, fém, üveg

Sokat társalogtunk már itten arról, hogy a „gonosz” háttérhatalom így meg úgy kavarja-keveri a kártyákat, így meg úgy szól bele a történelem kerekébe, ezzel meg azzal etet minket, legyen az élelmiszer vagy mondjuk „hírek”, azonban kevés szó esett még arról, hogy ez valójában miért is baj? Miért probléma az ő tevékenységük? Nos, véleményem szerint leginkább azért, mert alapvetően térítik el, változtatják meg az embert az „eredeti” elképzeléshez képest. És hogy mi az eredeti terve az embernek? Nyílván erre nem tudok pontos irányokat meghatározni, inkább csak érzem, hogy ahogy van most, az nem jó, az nem normális. No de mi a normális? Ezt is nagyon nehéz definiálni, körülírni, erre is inkább csak megérzéseim vannak, homályos elképzeléseim. És e felé a homályos elképzelés felé szeretnék most egy nagyon is pontos útmutatást írni, aminek betartásával szerintem megközelíthető…, vagy legalábbis kísérletet tehetünk a normális pályára való visszaállításra. Ez csak egy javaslat tulajdonképpen, amit természetesen magamon próbálok ki először, de úgy érzem, hogy „működik” a dolog, van értelme foglalkozni vele, „van benne valami”. Amit ajánlok, az nem valami egetrengető változás, igen "piti" ügynek tűnik első ránézésre, ám szerintem nagyon is fontos.S hogy mi ez? Nem húzom tovább:

Visszatérés a hagyományos alapanyagokból készült használati eszközökhöz!

Mert mi is történt? Mintegy fél évszázad alatt észrevétlenül elárasztott minket a műanyag szemét, és befúrta magát a hagyományos, úgy mint fa, fém, és üveg alapanyagokból készült használati tárgyaink helyére. Kérdezhetnénk, hogy ezzel mi a baj? Nos, szerintem igen sok. 
Példákat fogok felsorolni, amiket általánosságban fogalmazok meg, de természetesen mindegyiknél érvényes a "tisztelet a kivételnek":

Az ebédünket "mikrózható" műanyag dobozban visszük be a munkahelyre (eddig még talán rendben is van), azonban sajnos ugyanebben a műanyag dobozban mikrózzuk (!) meg, és esszük is meg. Hát kérdem én hülyék vagyunk mi? Csak mert rá van írva arra a ipari olaj-melléktermékből származó vacakra, hogy "micro-wave" - már mindjárt egészséges is?? (Az elvetemültebbek még az e-mailjeiket is nézegetik ebéd közben, amivel rendesen odabasznak az étkezés szertartás-szerűségének, és az emésztés folyamatának nyugodt megkezdésének.) De ha ez utóbbi nincs is, az biztos, hogy a megmikrózótt műanyag polietilén "edény" nem a barátunk...

A szomszéd Józsi bácsitól kapott pálinkát beletesszük egy műanyag flakonba, egy másikba meg a Szépasszony-völgyében vásárolt Egri Bikavért tároljuk, hogy hadd marja az alkohol le a műanyag oldalát, hadd fogyasszuk "egészséggel".

Észre sem vettük, és eltűntek az életünkből a vágódeszkák. Ami ma van, az  minden csak nem vágó és nem is deszka: egy 0,5 cm vastag műanyag lap, ami azon kívül hogy szart se ér, azaz az első használat után meghajlik, még le is mérgez, tekintve, hogy a vágások helyéről "kivájt" apró műanyag részecskék finoman rátapadnak a késre és ezáltal kolbászunkra - ha akarjuk, ha nem. 



A borfesztiválon, meg a karácsonyi vásáron kifizetjük jó drágán (500 Ft/dl) áron a finom forralt mazsolabort ( :) ), majd elfogadjuk, hogy egy fehér színű ipari hulladék, "pohárnak" csúfolt melléktermékbe öntsék bele, és ebből igyuk meg. Sőt, ma már az olcsóbb borospohár készletben lévő "poharak" sem úgy csengenek már mint régen, biztos vagyok benne, hogy nem teljes értékű üvegek, hanem részben polikarbonát, vagy valami hasonló anyagból vannak (pedig homok az van dögivel, nem..?).

Természetes fa ablakok és mészfestés helyett műanyag ablakkal és diszperziós festékkel vesszük körül magunkat, csakhogy véletlenül se tudjon párologtatni, lélegezni az a ház.

Vászonpóló helyett poliészter anyagú ruhákban járunk, csak hogy véletlenül se tudjon szabadon távozni testünkből a méreganyag izzadság és párolgás formájában.


Vagy csak nézzük meg otthon a fürdőszobában a tusoló "fejét". Olyan mintha fém lenne, szépen csillog, fényes, de nem az... érződik a tapintásán, a súlyán, hogy nem igazi, csak valami "krómozott" műanyag vacak, ami az első sérülésnél tönkremegy. A fa helyett már műanyag WC ülőkét lehet kapni, ami nagyon hamar tönkremegy, még ha nem is ficergünk túl sokat rajta. 

A szerzámaink is egyre kevésbé emlékeztetnek valódi fémre. Csak nézzük meg ezt a szerszámkészletet: egyértelműen látszik a színén, hogy ez már legfeljebb csak "nyomokban" tartalmaz vasércet, addig-addig kevergették, hígították az alapanyagot, míg a végén egy ilyen sötétszürke, matt valamit kaptak, amit én csak "fémnek" szoktam hívni. 


És természetesen a használat során, a gyakorlatban be is igazolódik a sejtésem, tekintve, hogy néhány megmunkálás után elkopik a műfém szerszám. Így néhány munkaóra alatt értelmét veszti az egész létezése. Hát normális ez kérem? A lakatos szomszédomtól időnként szoktam szerszámokat kölcsönkérni, nnnaaa azokon tényleg látni, érezni a súlyán, hogy még valódi fémből készültek, és sok-sok év munkálkodás után még mindig használhatók!

Bőrcípő helyett műanyag papucs. "Gumi"cukor. Valódi palacsinta helyett műanyag, Smile palacsinta... húú, ebbe ne is menjünk bele mennyi műanyagot megetetnek velünk... Valódi nő helyett guminő. Valódi mellek helyett szilikoncickók. Valódi ajkak helyett botox. Soroljam még???


Nem. Nem szabad ezt folytatni. Nem szabad ezt hagyni, mert mindezen életellenes folyamatok csak tovább gyorsítják, rontják az amúgy is súlyosan felgyorsított és lemérgezett életünket.

Nyílván ennek is több szintje, rétege van - kezdve az előállítás egyszerűségével, gyorsaságával, folytatva a "környezettudatosság" maszlagával ("mentsük meg az erdőket"), megfejelve az iparszintű mérgezéssel, egészen a genetikai vagy akár spirituális szintű megváltoztatással bezárólag, - de egyvalami biztosan kijelenthető: minden szinten káros az emberre nézve.

Persze még akár hajlandó is lennék elfogadni egy olyan érvet a gyártás szintjén, hogy a Föld fém erőforrásai fokozatosan csökkennek, ezért cserélik le az összes eszközünket műanyagra. Meg azt is elismerem (el nem fogadva azért..), hogy a gyártók teljesen ellenérdekeltek a minőségi termékek előállításával szemben, tekintve, hogy egy valamire való üzleti tervet nem tudnának összeütni, ha 30-40 évig tartós eszközöket adnának a kezünkbe. Senki nem vásárolna olyat onnantól kezdve, ugyebár... És nyílván azt is elfogadom, hogy sok mindent csak műanyagból lehet legyártani, mert nem volna értelme természetes anyagból... De hiába minden "gyakorlati érv", szerintem ez egy bolygószintű átverés. Szóval nem akarok itt most hírtelen újdonsült környezetvédőnek felcsapni, ám mégis úgy vélem, hogy mindennek valami "magasabb" rendű célja van, valami egészen elemi erejű erőszak, amit az emberen követnek el azzal, hogy a minket kívül-belül elárasztanak műanyagokkal, melyek környezetünkre és életterünkre gyakorolt hatása igen erős. És nem csak azért mert mérgezheti a testfelépítésünket ez a sok szutyok, hanem mert ezek által csak még jobban süllyedünk lefelé a nyúl üregében.. Már így is eleve egy illúzióban élünk, hiszen a fa és a fém se valódi, csupán a Tudat képzeletében létezik, ám ezek a gyártók még tovább mélyítik a káprázat rétegeit azzal, hogy ezeket a "természetes" alapanyagokat is  lecserélik saját gyártású vackokra, műanyag vágó"deszkára" - illúzió az illúzióban.

Nem. Véget kell ennek vetni.

Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen anyagokkal vesszük körül magunkat, mert ezek kihatnak ránk is. 
Műanyag környezet, műanyag világ, műember.  
Persze a feladat nem is olyan egyszerű mint elsőre hinnénk. Hogy miért? Mert már keresve is nagyon nehéz beszerezni hagyományos eszközöket. A nagy ellátó szerszámboltok kivétel nélkül ugyanazt a távolkeleti műfémet árulják. A szaniter boltok kivétel nélkül ugyanazt a műfém szerelvényeket árulják. A konyhai edény és evőeszköz kereskedők egyre jobban áttérnek a műanyag termékekre. Szóval nagyon nehéz visszatérni az eredeti eszközökre.
De akkor mit lehet tenni?
Első nekifutásra talán nézelődjünk hagyományos piacokon.
Vagy esetleg nagyanyáink, nagyapáink háza táján, hátha tudnak nélkülözni, nekünk adni valamit amit ők használtak sok ideig de még mindig használható.  
Ha ez sem megy akkor meg.. nos, lehet, hogy elsőre őrültségnek tűnik, de szerintem el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy hogyan lehet ezeket az eszközöket saját kezűleg előállítani. Lehetetlen? Első ránézésre talán igen, hiszen senkinek sincs a hátsó udvarában acél hengermű + olvasztókemence... de mégis úgy érzem, hogy e felé kell menni. Ha szükséged van valamire, állítsd elő magad! Például miért ne gyárthatnék le valamiféle sablont mondjuk asztalos reszelőnek, amibe valahonnan szerzett valódi acélt olvasztok bele, majd ezután megmunkálom (akár a kapható "egyszer-használatos" műfém szarokkal) és oálá, kész is a saját szerszámom, ami 30 évig garantáltan működőképes? Nem tudom... Nagyon az elején járok én is ennek az útnak, de talán nem elképzelhetetlen, hogy visszatérjünk ahhoz a szinthez, amit elődeink még természetesen űztek: saját eszközök gyártása. Nemrég készítettem ezt a polcot a nejemék üzletébe: nem nagy durranás, de mégis valahol saját gyártás, még ha az alapanyagokat nem is én állítottam elő:


 

Viszont amit már most is meg lehet, azt meg is kell tenni. Én utasítottam a családot, hogy mostantól nincs műanyag pohárból ivás, nincs műanyag kancsóban tea, nincs műanyag flakonban bor/pálinka. Amennyire csak lehet visszatérünk a fa, fém és üveg eszközökhöz. És ha a piacon nem találok régi, valódi vastag vágódeszkát, akkor majd csinálok magamnak! :)




2016. december 5., hétfő

Ördögi kör - cipősdobozban

Közeledik a Karácsony. Éljen.
De előtte még jön a Kólás! Tán ma...





Zsong a fejem a karácsonyi „VÁSÁROLJ!” sulykolástól. Bármerre megyek, bármilyen médiát nézek/hallgatok, az utcák, a kirakatok, a boltok díszei és hírdetései sugárban hányják rám az anyagi befolyásolást, de olyan szinten, hogy már rosszul vagyok tőle. És még George Michael örökzöldjét nem is hallottam idén!! Én nem akarok felülni már erre a vonatra, nem szeretném hagyni magam befolyásolni, nem és nem! De hiába minden, ott vannak a gyerekek, és bekerülök megint az ördögi körbe: megszólal a lelkiismeret, gyerekkoromban nekem is jól esett ajándékot kapni, hát miért ne adjam én is tovább ezt a "jó" szokást...? De ezzel továbbra is ezt a rendszert támogatom...  És az a baj, hogy már azzal is, hogy megírom ezt a bejegyzést, csak tovább éltetem ezt a szokást. Mert ha bölcsen hallgatnék, és egyszerűen csak megélném ezt a "év végi" dolgot, de most teljesen másképp mint eddig (csendesen, ajándékok nélkül, visszahúzódva), akkor talán ezzel tudnám jobb irányba terelni ezt az egész őrületet. Nem tudom. De neeemm, nekem írnom kell erről, még ha ezzel nem is segítek sokat letörölni ezt a belénk táplált programot.

Szóval mindenütt ez ömlik rám most. Egyik munkatársam hívta fel a figyelmemet rá, hogy mostanában már van olyan új "nyugatról átvett" szokás is, hogy Advent idején, már december 1-től a Mikólásig minden nap valami meglepetés, valami kis apróság várja a kölkö(ke)t reggelente. Milyen ügyes ez is, mi? Nem elég a télapó-csoki, meg a karácsonyi őrület, de még fokozzuk a hülyeséget már néhány nappal korábban is egy ilyen újabb hülyeséggel, amivel, mindamellett hogy értelmetlen, csak még tovább erősítjük a gyerkőc anyagiassá nevelését. Az év végi belénk ültetett ajándékozási rögeszmével kapcsolatos kétségeim továbbra is igen erősek, ahogy erről a szinte minden év végi esetben megejtett írásaim is tanúskodnak. 

Néhány napja kapjuk a céges hírlevelet, amiben felhívják a figyelmünket hogy újra itt a Cipős Doboz Akció, amely során össze lehet szedni otthon a már nem használt játékokat, amiket jótékonykodás keretében eljuttatnak rászoruló gyerekek részére. Ezzel kapcsolatban is vannak ám kételyeim, bár lehet hogy túlagyalom. Lásd később.

A szomszédok is már novemberben elkezdik felszerelni a LED-sorokat a házakra, hadd tudja meg mindenki, hogy mi itt a Karácsonyra készülünk, bakker, nem látod?! Nem, nem elég néhány gyertya, nekünk teljes kivilágítás kell, ami egész éjjel villog! Nekünk mesterséges fényáradattal, giccs-hegyekkel kell üzenjük az egész világnak: mi így ünneplünk




A rádiók is okádják magunkból a "Társadalmi célú hírdetéseket" amelyekben csak úgy ömlenek a "jónak lenni jó" meg az "adni jó" fajtájú sulykoló közhelyek, amik mind arra irányulnak, hogy meglágyítsák a szívünket, és adakozzunk az egyházaknak és a különböző segélyszervezeteknek, akik majd szépen eljuttatják ajándékainkat a szegény gyerekek számára. Csakhogy itt jön be a képbe az ördögi csapda: képzeljünk el egy szegény gyereket, aki tényleg nélkülözve éli egyszerű, de anyagiasságtól mentes tiszta életét valahol az Isten háta mögött kettővel... és egy szép napon, megáll az omladozó házuk előtt egy fekete egyházi autó, kiszáll egy mosolygós önkéntes, és átad neki egy szép, masnival átkötött, díszes dobozt. Gyerekünket majd megöli a kíváncsiság, de a lelkére kötik, hogy csak Karácsonykor lehet felbontani. Nehezen múlnak a napok, marja a kíváncsiság, vajon mi lehet a dobozban? No és egyszer eljön a nagy nap, itt van végre a Karácsony! Kibontja. És meglát benne valamit, amit még soha életében nem látott. Olyan dolgot talál a dobozban, ami addig elképzelhetetlen volt számára. Egy műanyag játék. Kínából, egy valószínűleg hasonló sorsú kiskorú munkás kezéből, egy írdatlan nagy hajón, konténerben átszelve az óceánt jutott el Európába a játék, ahol talán néhány hónapig megfordult egy gyerek kezében, aki törvényszerűen meg is unja, azután egy szintén jól megdolgozott szülőnek köszönhetően a játék egy cipősdobozba kerül, majd onnan el egészen a szegénylegény kezébe. No és itt kezdődnek a gondok. Ezzel a kedves ajándékkal megváltozik valami a gyerek elméjében, megjelenik a kíváncsiság, az eddig elérhetetlen utáni vágyakozás. "Hú, létezik ilyesmi? Akkor biztosan van még több is!" Nem biztos hogy ez így mindenkiben lezajlik, de abban biztos vagyok, hogy elég erős anyagi vágyakat ébreszt egy olyan ajándék, amiről addig nem volt elképzelése sem egy elmaradt vidéken élőnek. És most tegyük fel őszintén a kérdést: vajon jót tettünk-e ezzel neki? Valóban?

Mert adni tényleg jó, de nem mindegy hogyan.

Mert ott van például a Google. Sokat ad, de kér is. Többet mint hinnénk. 
Ingyen kereső (google) 
Ingyen levelező (gmail) 
Ingyen videómegosztó (youtube) 
Ingyen térkép (Googlemaps)
Ingyen fordító (google translate)
Ingyen tárhely (drive) 
Ingyen alkalmazás-tárhely (Google Play) 
Ingyen, szabad kódolású telefonos operációs rendszer (Android) 
„Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem”. Ismerős? Tehát mindent "ingyen" ad, amit csak tud, cserébe viszont mindent tudni akar rólunk. Hol jársz, mit csinálsz, mit szeretnél, mik a szokásaid, mire gondolsz, mire vágysz, mit keresel, kivel vagy.... 

De adni tényleg jó érzés. És ahogy Táncoló talpak c. mesében is elhangzik: „mert úgy lesz a sok, ha adod és kapod”. Először egyébként ezt is egy tipikus anyagiassá nevelő propagandának gondoltam, mert milyen már, hogy adj először, és utána kapsz, nem úgy kellene, hogy amit kapok azt továbbadom? De aztán később rájöttem, hogy ez így tényleg jobb sorrend: pont hogy először kell adni magunktól, magunkból, és csak ezután lehet „elvárni” (de még ez sem kell) hogy jöjjön valami… mert biztos hogy jönni fog, mi is kapunk, de előtte adnunk kell. Ha sokasodni, gyarapodni akarsz, előbb adnod kell. Bentről indul ki minden. Egyszerűen így működik – ez a törvényszerűség.

Az Ifjú pápa c. HBO sorozat rendkívül ügyesen forgatja ki ezt a témát. Röviden az alaptörténet: egy alternatív valóságban egy olyan fiatal pápa kerül megválasztásra, aki arra tette fel az életét, hogy szakítva az eddigi egyházi hagyományokkal, szokásokkal, és viselkedéssel, gyökeresen kiforgassa az egész intézményt a sarkából. Hogy emlékeztesse az egész világot arra, hogy valójában miért van ez az egész, hogy mit felejtettünk el, „mi” a papok és a hívők a mindennapjaink során? A sorozat nagyon szépen rávilágít arra, hogy az Egyházat mára egy világszínvonalon menedzselt vállalattá változtatták, marketing igazgatókkal, politikai és pénzügyi vezetőkkel az élén, ahol mindent átsző a korrupció, a bűn, a manipuláció, a homoszexualitás, a pedofília, és a pozícióharc… és ahol maga a pápa az imádat tárgya, akiről eladható marketing termékek sokasága készül… és ahol a Legfontosabbról elfelejtkezik mindenki. 

Istenről.





Nem is értem hogyan engedhették ezt a filmsorozatot leforgatni... mindenesetre ennek a rendszernek akar véget vetni a nem mindennapi képességekkel megáldott, de mindemellett folyamatosan trollkodó ifjú pápa, aki úgy gondol magára, hogy ő egy "senki" (!), és teljesen láthatatlan akar maradni a hívek előtt, mivel nem az ő személye a fontos... És mi csak drukkolhatunk neki, hogy sikerüljön a küldetése, mert végre tényleg jó lenne látni egy olyan embert a keresztény egyház élén, aki első pápai hívatali napját azzal kezdi, hogy megszünteti az összes Rothschild banknál lévő bankszámlát, eladja az összes díszes, drága ruháját, karátos gyűrűit, koronáit, a bevételt szétosztja, és egy szál vászon ruhában áll ki az erkélyre a világ elé példát mutatni. Ez lenne a valóban hiteles vezetője Krisztus egyházának. De mint azt tudjuk, a történelem valami egészen mást hozott ki a kétezer évvel ezelőtt útjára indított kezdeményezésből, aminek számos oka van, ezt most nem ecsetelem. És ez, az eredeti céljától gyökeresen kifordult intézmény képes embermilliókat befolyásolni, eltéríteni a valódi spirituális úttól, a valódi, személyes, azonnali kapcsolattól Istennel… egy jobb világban ennek a rendszernek is buknia kell, és ez az összeomlás úgy gondolom már javában meg is kezdődött. Régebben, amikor a keresztény egyház elleni hangolást véltem felfedezni egy-egy filmben (mint pl. legutóbb a Spotlight c. remekműben), akkor mindig haragudtam a készítőkre, mert úgy éreztem valahol ezzel engem is támadnak a készítők, ki akarnak forgatni a hitemből… ma ellenben már úgy vagyok vele, hogy hagyom, hadd támadják, majd megvédi magát az egyház ha tudja, engem már nem érdekel, maguknak okozták a bajt, egyáltalán nem kell a védelmembe vennem ezt az intézményt, ettől még nem sérül a hitem. 




Szóval itt van újra, közeleg a Fény Ünnepe - és én tényleg csak javasolni tudom mindenkinek, hogy valahogyan kezdjen el kifarolni ebből a megtévesztésből, nem biztos hogy kell az a fenyőfa, nem biztos hogy kell az a sok giccses csicsa-micsa, édesség, kaja-hegyek, ajándékok ésatöbbi-ésatöbbi... ki kell lépni ebből az ördögi cipősdobozból, mert a Fény Útja a dobozon túl kezdődik...