2012. május 24., csütörtök

Valami bűzlik Ócsán - mese "bal agyféltekeseknek"

Ez most egy rendhagyó kis mellékvágány lesz, de hátha érdekesnek találja valaki.
Egyszer volt, hol nem volt, 2012. áprilisában megjelent a Közbeszerzési Értesítőben a fizetésképtelenné tett lakáshiteleseknek családiház-program keretében építendő Ócsai lakások felhívása, a következő címmel:

Szociális Családiház-építési Program keretében Ócsa területén szociális lakásépítés és  kapcsolódó közműhálózat, valamint út, kerékpárút és közvilágítás kivitelezése (I. ütem) vállalkozási szerződés keretében, közfoglalkoztatottak bevonásával.



Mivel állami beruházásról van szó, vélhetően a magánkézben lévő KÖZPÉNZ Zrt. munkatársai már gőzerővel dolgoznak a feladat megvalósításán, a jogi részlegük pedig teljes készültségben pöröghet a pályázat megnyerése érdekében. Az a nagy helyzet, hogy felállíthat a Jobbik akárhány vizsgálóbizottságot, nagy a valószínűsége, hogy semmilyen törvénybe ütközőt nem fognak találni. Nem tudom feltűnt-e valakinek, de mintha az utóbbi hetekben minden vezető médiában a riporterek megkaphatták előre a kérdéseket, mert mindegyik – már-már félve – ugyanazt kérdezte a Jobbikosoktól: tudnak valamilyen törvénytelenségről a K-betűs céggel kapcsolatban? Ez a cég profi módon írja meg a beadott pályázatait, abban biztos nincs hiba, kapcsolati tőkéje révén pedig talán eléri, hogy már a pályázati kiírás előtt jóval le legyen zsírozva a munka olyan előre beépített feltételekkel, melyek szinte csak neki kedveznek. Egy jogi nyelven megírt kiírásban el lehet rejteni annyi aknát amin a nem beavatott vállalkozó elhasalhat, hogy azt nem is képzelnénk. Van olyan is, amikor még így sem sikerül kihozni a kívánt nyertest. Újságírók figyelmébe ajánlom a sztorit, hogy a Csongrádi partfal rekonstrukciója pályázatát immár negyedszer írták ki, ezt bárki leellenőrizheti – kb. három éve megy a pályáztatási folyamat közpénzből! – és a fórumok hozzászólásai szerint mindezt csakis azért, mert egyszer sem sikerült a K-betűs céget kihozni nyertesnek. Én ezt aljas pletykának tartom kedves elvtársak, kizárt, hogy ilyen létezzem a magyar jogrendszerben! Nem szoktam a nevekkel viccelődni, de ebben a mesében a bonyolító ügyvéd Lucsik névre hallgat, ami már kapásból nem tűnik egy tiszta ügynek... persze ez csak vicc volt, biztos maximálisan betartottak minden törvényt - e felől kétségem sincs! Az már végképp talány, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság miért bűntette meg a kiírót...

A közbeszerzés a korrupció melegágya, az átlagembernek fogalma sincs mekkora aljasságok történnek benne. Hiába szabályozzák agyon X mennyiségű paragrafussal, meg Y mennyiségű kormányrendelettel, a közbeszerzési rendszer önmagában hordozza a korrupciót, mert a pályázati feltételek bonyolultságából kifolyólag bármelyik nem kívánatos ajánlattevőt ki lehet zárni, és bárkit ki lehet hozni nyertesnek. Ez már rég nem arról szól, hogy az adott cég képes-e az adott projekt kivitelezésére. A legkevésbé esélyesek azok a vállalkozók, akik tisztán, csak a szakmai tudás birtokában pályáznak, mert akár egy rossz helyre tett vessző miatt is kipicsázhatják őket. Valahol a neten olvastam, hogy megmondta az egyik polgármester is: ahol előzetesen kézbe csaptak, ott addig fogják eredménytelenné nyílvánítani az eljárást, amíg azt nem hozzák ki nyertesnek, akit akarnak. Ez azért laikusként elég hihető, sőt bizonyos szempontból még elfogadható is. Ki a fene akarna az ország másik feléből eljött vadidegen vagy rossz hírű céggel építtetni, miközben itt vannak a jól bevált helyi haverok! Érthető ez, de persze közpénzek esetében nem túl helyénvaló szempont.

Az igazán nagy beruházások esetében viszont már nem annyira a helyi munkaerő támogatása a fő szempont, hanem sokkal inkább az a nyakunkon maradt és a mai napig aktív vörösből lett kék, majd narancs és zöld bárók által alkotott kapcsolati háló. Vagy valaki azt hiszi, hogy az állandóan változó cégnevek mögött nem ugyanazok az "emberek" állnak a kapcsolati háló főbb pontjain, mint pl. akik végigvitték a privatizációt, vagy pl. a Kossuth holding áldásos tevékenységét? Vélhetően ugyanaz a gazdasági mafia áll itt a háttérben, élükön a simli-sapkácsokkal, meg a gangtszerbergerekkel - ezeket a pofákat nem látod a tévében nyilatkozgatni. És ami talán ennél is nagyobb szánalom, amikor a T. elnök úr az ezzel kapcsolatos feltárási munkát labancpolitikának nevezi ("A Fidesz tényleg zseniális az ilyesmiben. Olyan szavakkal és nevekkel fossák tele a magyar politikát, amiknek az égvilágon semmi értelmük sincs"), miközben ha érdeke úgy kívánja a K-betűs cég nyíltan összeáll a külföldi építőipari mamutokkal. Hajrá új ország! 
Én amondó vagyok ez a jogrendszer kuka. Minden ellenségkép-gyártó blogger arról ír, hogy mennyire szar ez a rendszer, de bezzeg attól fosnak, hogy egyszer tényleg összeomlik. Hogy is van ez? Miért nem inkább örömmel várják annak az összeomlását, ami annyira életellenes? De ez most csak egy mellékes megjegyzés volt.

No de a hosszúra nyúlt bevezető után vissza Ócsára! Ami talán már az első ránézésre is feltűnik az az Ócsai felhívás tárgyának első szavában rejlik, mely így szól: "szociális". Nem kell különösebben magyarázni, hogy egy állam esetében a szociális juttatás mit jelent, viszont jelen esetben egy egészen furcsa kép kezd kialakulni ezzel a beruházással kapcsolatban. Nézzük lépésenként nagy vonalakban!
1. A bankok kihelyezik a deviza-alapú hiteleiket - az állam szeme csukva, sőt törvénymódosításokkal adja alá a lovat.
2. A bankok beindítják az árfolyam akcióikat - az állam és az MNB cinkosan hallgat.
3. Sorban bedőlnek a hitelek - az állam megkapja a szükséges instrukciókat, elkezdi a propagandát.
4. Az állami kommunikációban megjelenik a bűvös szó: a deviza hitelesek megmentése.
(megjegyzés: BAÉSZ Árpi barátunk kifejezetten felhívta a figyelmet minden megszólalásakor, hogy a devizahiteleseket nem megmenteni kell, hanem átb@szott károsultként kezelni, és kártéríteni.)
5. A "probléma-reakció-megoldás" bűvös varázslatának harmadik epizódjaként érkezik a megoldás: építsünk a bedőlt hiteleseknek szociális lakásokat! Mehet a híradóba Gizike.
--- és innentől már csak az írói fantázia szüleménye --- 
6. Az imigyen kijátszott lakásokat a navajonkik Megrendelők átveszik.
7. Az adófizetők pénzéből felépítik a szocilakásokat - egy újabb zsíroskenyér a nemlétező oligarchának, megállapodott százalék vissza a kasszába.
8. A megsegítettek beköltöznek, és fizethetik a "szociális" bérleti díjat. Mindenki örül, mindenki jól járt.
Vagy mégsem...?

Ezek után nézzük a dolgot a számok oldaláról:
A tárgy: 80 db ház építése. Az építési beruházási költség hozzávetőleg 1 milliárd forint + az apró (ügyvédek, bonyolítók, tervezés, stb.), tehát összességében felkúszhat olyan 1,5 Mrd Ft-ra. Egy átlagos devizahiteles kb. 8 milliót vehetett fel, abból nyílván valamennyit vissza is fizetett, de vegyük ezt a 8 milliót alapul, - aminek ha csak a felével kisegítik őket, akkor valószínűleg már rendben is vannak - de a kamatok miatt mondjuk szorozzunk be a 8 milliót 80-al (ennyi családot érint), akkor kijön, hogy 640 MFt. Tehát ennyibe került volna, ha kizárólag az állam segíti ki a hiteleseket 100%-osan - tehát nem a bankokat büntetik meg csúnyán kemény visszatérítésre kötelezve őket. Eredményül tehát 1,5 Mrd-os költség áll szemben a bő egyharmadával. De akkor joggal kérdezhetnénk hol volt ebben az üzlet, miért éri meg ez az államnak? Összességében 5-10 milliárd forintot szánnának erre az ügyre, tudom piti összeg, no de vajon mennyi mindenről nem tudunk még? Ebből hány megszorongatott családot lehetett volna kimenteni? De itt tényleg nem csak a kisegítésről van szó, hanem az amúgy is rendkívül szövevényes, átláthatatlan, de azért még úgy ahogy álló jogrendszer betartásáról, a valódi "fogyasztó" védelemről. Ja és figyelemre méltó az a bizonyos "I. ütem" utalás a tárgyban, ami azt jelzi, hogy ez csak a kísérleti akció, de komolyabb társadalmi ellenállás esetén tovább bővíthető a projekt... Arra gondolni sem merek, hogy ez a folyamat a közpénzek ügyes forgatása révén, a haveri körök bevonásával végül visszajuthat a pártkasszába? Tényleg mindenki jól jár, aki benne van. Mélyebben nem is szeretném vizsgálni ezt az ügyet, csak annyit kérdezek, hogy ebben a nyílt rablásban és közpénzzel való játékban hol is van a szociális juttatás? Kíváncsian várjuk, ki nyeri meg az Ócsai beruházás pályázatát.

Külön pikantériája a mesének, szinte ez adja meg a fűszert a történetnek, hogy a lakások eredetileg az Építész Kamara alelnökének, Ertsey Attila tervezőnek elképzelései alapján épültek volna, amely törekedett volna az épületek energetikai függetlenségére. Magyarán a fizetésképtelenné tett hitelesek olyan alacsony energiafelhasználású házakba költöztek volna az eredeti tervek szerint, melyekben alig lett volna közműszámla. Amolyan önfenntartó mintatelep lett volna, ahogy írja a szakma is. Talán nem meglepő, hogy ezzel az elképzeléssel kapcsolatban Agyarország döntési pozícióban lévő döntnökei így okoskodtak: "Na nehogy már jól is érezze magát az, akinek ingyen lakást építünk! " - és leszavazták. Pedig a beruházási költséget kb. 10%-al növelte volna meg a többlet műszaki tartalom, de egy életre hálás tagjai lehettek volna a társadalomnak ezen családok. És ugye akinél több marad a perselyben, az hasznosabb fogyasztó is egyben - de ez már egy másik összefüggés, amolyan etetni kell a juhot, ha fejni, nyírni akarjuk típus. 

Úgy látszik a magyarokat már nem akarják sem etetni, sem nyírni, sem fejni. Itt már csak a vágás a cél. Az átvágás minden szinten. Azért nem kell nagyon elkeseredni, hiszen ez is csak egy mese... Próbatételeink megnehezítése érdekében mindent bevetnek a "tanárok". Nekünk magyaroknak szerintem az egyik legfontosabb cél lehet ebben az életben, hogy ebből a meséből mindörökre felébredjünk. 

Ajánló:

Mazsola és Tádé - Érik a szőlő 



3 megjegyzés:

  1. "Minden döntésünkkel választunk: vagy azt, ami támogatja az életet, vagy azt, ami csupán tagadja. Gondolataink vagy támogatnak és fölemelnek bennünket, vagy letaszítanak a depresszióba és a reménytelenségbe. A legcsekélyebb bírálat vagy panasz is azt a hitvilágot támogatja, amely tagadja a fényt, amely benne van mindenben, ami él. Gondolataink olyanok, mint a kövek az úton. Nincs egyetlen olyan gondolatunk sem, amely ne vinne bennünket valahová. Ezért nem szabad konfliktusban hagyni a tudatunkat, ha az egészség és a béke felé igyekszünk." (Dr. Gerald G. Jampolsky)

    VálaszTörlés
  2. Szia Mazsola,

    gratulálok a blogodhoz, kívánom, hogy mindig legyen rá elég időd, és hogy legyenek olvasóid, akik érdemben hozzászólnak az írásaidhoz, hogy szép, "több kéz által gömbölyűre gyúrt" témákat találjon itt az ide látogató.
    És persze azt is kívánom, hogy örömödet leld a blogolásban, mert tapasztalatom szerint lehet ezen az úton kedves barátokat, tanítókat, vagy tanítványokat találni, jóllehet személyesen sosem találkoztok, vagy beszéltek egymással.
    A témához szólva, a 2003.évi CXXIX. vagyis a Közbeszerzési törvény alapjaiban változtatta meg a közpénzek felhasználását... Eredetileg építési beruházások szabályozására íródott, de sikerült ráhúzni bármi másra.
    2003-óta többször módosították, de amennyire meg tudom ítélni, a korrupciót nem tüntette el, viszont legalább koncentrálta a kenőpénzeket kevesek kezébe, illetve bizonyos párt kasszákba. Mikor ki volt hatalmon, annak a pártkasszájába - kapott persze az aktuálisan parlamenti kisebbségben lévő testvér is, csak kevesebbet...
    Manapság is lehet pályázatot és NAV vizsgálat mentességet szerezni, ha az ember fia megfelelő helyen kéri a pályázata elbírálását, kifizetve zsebbe természetesen ami a "konzulenseknek" jár... Tovább megyek, megfelelő kapcsolatok és egy kis pénz birtokában még az EU pályázati kiírásokat is testre lehet szabatni, nem beszélve a mezei közbeszerzésekről. A magam részéről úgy látom, hogy a közpénzeket az aktuálisan hatalmon lévők mindig a sajátjuknak tekintik, és ezen a közbeszerzési cirkusz nem változtat.
    Talán ha súlyos következményei lennének az állami vagyon és a közpénzek megdézsmálásának, akkor kevesebb bátor hivatalnok lenne. Kínában ez meg van oldva, és ha jól tudom, Iránban is... Persze ezek még nem eléggé demokratikus államok, úgyhogy még ők is a "jó útra" térhetnek..

    Üdv,

    velorex

    VálaszTörlés
  3. Nemrég, az egyik hosszú hétvégén egy seggel végignéztem Francis Ford Coppola kitűnő oktató filmjét, a három részes Keresztapát.
    A film kulcsmodata úgy középidőtájt emígyen hangzott:
    „A politika és a bűnözés azonos fogalmak.”

    VálaszTörlés